A Budapesti Nyári Fesztivál jobbnál jobb koncertekkel, előadássokkal lepi meg a közönséget, de azok a produkciók, melyek csak egyszer láthatóak különlegesebbek a többinél. Akik július 23-án este ellátogattak a Margitszigeti Szabadtéri Színpadra, valóban különleges, egyszeri és megismételhetetlen koncertben volt részük. Gyönyörű volt az első perctől az utolsóig.
A délutáni vihar kis pánikot és félelmet kelthetett többekben, de szerencsére az időjárás nem hagyott cserben minket, sikerült megtartani a Vive la France – Piaf 100 koncertet. A KONCERTET, amit Élodie Frégé (a Nouvelle Vague zenekar egyik énekesnője), Gájer Bálint (a swing hercege), Veres Mónika Nika (énekesnő), a Budapest Symphony Orchesta, és Nic Raine (karmester) varázsoltak elénk. Akik tavaly és tavalyelőtt ellátogattak Hubai Gergely koncertjére (a James Bond 60 és a Filmzene a világ körül c. produkciókra), azok sejthették, hogy ma sem fognak csalódottan távozni.
Az est fellépőiről és a programról egy szép és igényes kiadványból tájékozódhattunk, mielőtt közel három órára Franciaországba utaztunk. Nem, most nem a kerékpáros körverseny gyönyörű tájait láthattuk, hanem francia vonatkozású filmrendezők, zeneszerzők, Franciaországhoz kapcsolódó filmek, musicalek betétdalait hallhattuk úgy, hogy minden filmhez egy rövid video-összefoglalót is vetítettek számunkra.
Először kicsit bajban voltam, hogy vajon a filmrészletekre koncentráljak, a jelenetekre figyeljek, vagy adjam át magam a zenének és hallgassam a szép dallamokat. Egy idő után azonban megszoktam ezt a két helyre való figyelést. Mégis akkor éreztem a legjobban magam, mikor az énekesek is a színpadon voltak, ugyanis akkor csak rájuk figyeltem. Nem véletlenül. A három tehetséges énekes vonzotta a tekinteteket és a figyelmet. Élodie Frégé-t egy pillanat alatt a szívébe zárhatta az is, aki most találkozott vele először. Csodálatos hangja és előadásmódja rendkívül meggyőző volt, a hideg futkosott a hátamon (a hőség ellenére is). Öröm volt látni és hallani őt. Bálint és Mónika is nagyszerűt énekelt, nem okoztak meglepetést.
Engem, mint nagy musicalrajongót a Moulin Rouge és a Nyomorultak csodálatos számai érintettek meg leginkább. A Házibuli c. film nagysikerű slágerét Gájer Bálint énekelte el nekünk. Valószínűleg nincs olyan korosztály, amely ne ismerné a filmet. Nosztalgiázhattunk tehát kicsit: mindenki újra fiatal lehetett, ha csak néhány percre is. A Cherbourgi esernyők c. filmből is láthattunk/hallhattunk részletet. Ennek a műsorszámnak az volt a különlegessége, hogy Bábel Klára csodás hárfajátéka kísérte.
Elérkezett az est fénypontja, amikor Edith Piafra emlékeztünk. Először egy kis filmrészlettel, majd Edith Piaf-dalokkal Élodie Frégé tolmácsolásában, melyeket harmonikán Pagonyi András kísért. Rövid idő alatt mindenki átadta magát a zenének, melyet tapssal, dudorászással kísértünk. A legnagyobb sikert a Padam, Padam c. szám aratta. Végül Mónika és Bálint az Egy férfi és egy nő c. dallal búcsúzott tőlünk.
A hatalmas taps magáért beszélt. A közönség szép lassan szedelőzködött, ám a meglepetés szám ekkor még hátra volt: a Rózsaszín párduc c. nagysikerű film betétdalát játszotta el a zenekar.
A koncert valóban véget ért, pedig hallgattuk volna még tovább.
Egy profi kétfelvonásos szimfonikus koncert részesei voltunk, amelyben mindenki megtalálhatta a hozzá közel álló műfajt, korszakot, filmet, zenét. Nosztalgiázhattuk, ábrándozhattunk, emlékezhettünk.
Bánhidi Viktória
(Fotók: Konrád Dávid)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése