Örömünnep

Az a helyzet, hogy még október 23-a és március 15-e forradalmi tűzzel él szívünkben, addig augusztus 20-a leginkább csak a nyár utolsó, tűzijátéktól színes felvonása. Éveken át éreztem úgy, hogy ezzel az estével elmúlt a nyár, s hiába a hátralévő 11 nap, valami véget ért. Az idők változnak, ez az érzés mégis velem maradt. Idén azonban végre más volt ez a nap, más volt az ünnep.

Komoly dallamok

A Virtuózok döntősei, a Hegyvidéki Solti György Zenekar tagjai Bolyky Zoltán vezényletével, Miklósa Erika operaénekes és Alexander Rybak, a 2009-es Euróvíziós Dalfesztivál győztese, olyan koncerttel kápráztatták el a közönséget, ami igazán illett augusztus 20-ához. Az előadást Miklósa Erika kezdte meg a jól ismert A csitári hegyek alatt című népdallal, melyet Szlama László kísért citerán, s miközben a hallgatóság ámulattal figyelte a dalt, kellemesen hűvös szél kezdett fújni.

Ezt követően Becze Szilvia, az est kiváló műsorvezetője, színpadra szólította Boros Misit, akinek előadásában meghallgathattuk Haydn D-dúr zongoraversenyét, és öröm volt figyelni, hogy a kisfiú mennyire érti s érzi mindazt, amiről Haydn szavak nélkül mesél. Az erős kezdés még erősebb folytatást vont maga után, s a színpadot Kiss Zoltán hegedűjátéka töltötte be, akit Szauer Bianka követte Mozart Air de Papagenóját hárfán bemutatva. A kis hölgy igazán komoly, érzelmekkel teli játéka lenyűgözőnek hatott, s a folytatásban ugyanilyen kecsesen kísérte hárfán Miklósa Erikát, aki Lauretta áriáját énekelte. Az koncert első részét Verdi Traviata variációk műve zárta, melyet Lugosi Dániel Ali adott elő klarinéton.

Fényjáték

Az előadókat végig a Hegyvidéki Solti György Zenekar tagjai kísérték, különleges alapot adva minden felcsendülő darabnak. „Solti György rengeteget tett a fiatalokért, fiatal tehetségkért. Ezt az eszmét szeretnénk tovább vinni és ezért állunk most egy színpadon a Virtuózokkal, és ezért segítünk nekik.” – foglalta össze gondolatait Bolyky Zoltán karmester, aki most először vezényelt a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.

A szünetben megtekinthettük a kivetítőn az ünnepi tűzijátékot, amely szinte már egybeforrt augusztus 20-ával. A sötét égen szétpattanó színes szikrák számomra még mindig gyermekkoromat idézik, s ahogy körbepillantottam olyan mosolygós arcokat láttam, amelyekről ugyanez az érzés sugárzott.

Skandináv pillanatok

A koncert második részét Alexander Rybak kezdte meg, akit meghatott a közönség lelkes fogadtatása. Alexandert elkísérte jó barátja, Stefan Zlatanos, aki zongorán kísérte. Kettejük vidám, tüzes játéka új lendületet adott a koncertnek, s mindenki örömmel fogadta a felhangzó, népszerű Fairytale-t.

Alexander boldogan köszöntötte a résztvevőket, majd elmondta, hogy először van Magyarországon, de mindenképpen szeretne még jönni. Megtudtuk, hogy nem vett még részt efféle komolyzenei koncerten, de megtisztelő számára ilyen csodálatos tehetségekkel egy színpadon állni és elmondta, hogy mi magyarok igazán büszkék lehetünk a tehetségeinkre. „Mindenki tehetséges valamiben, legyen kicsi, nagy, idős vagy fiatal, ezt ne felejtsétek el. Legyetek büszkék magatokra és egymásra is!” – zárta gondolatait a norvég hegedűművész.

Komolytól a könnyed felé

Rigó Ronald a La campanellát játszotta el zongorán, majd Csabay Zsuzsanna fuvolakíséretével Clarke Hypnosis-át, mely valóban hipnotikusan hatott a hallgatóságra. A dallamos Nyár III. tételét Vivalditól Demeniv Mihály harmonikával varázsolta füleinkbe, Chertok Midnight-ját pedig Tóth Bettina hárfán. Az este talán legvidámabb perceit Miklósa Erika és Foki Dániel duettje hozta el, amikor énekükkel megelevenedett Don Giovanni és Zerlina szerelme. Dániel baritonja korához képest is elképesztő, de lelkesedése csak fokozta az összképet. 

Gyöngyösi Ivett olyan átéléssel játszotta el Chopintól az Asz-dúr polonézt, hogy azt mindenki őszinte csodálattal hallgatta, a hangulatot pedig csak tetézte Miklósa Erika Yo Soy Mariája, melyet Demeniv Mihály kísért. A klasszikus könnyűzenei blokkot Hubay Jenő Carmen fantáziája zárta Sándor Zoltán hegedűkíséretével.

Éji zene

A koncert a Fogolydal című erdélyi énekkel zárult, melyet Miklósa Erika énekelt el, majd az összes előadó egyszerre lépett színpadra. Fel sem tűnt, hogy elmúlt este tizenegy óra, mikor még mindig szólt a taps, amit az előadók teljes mértékben kiérdemeltek.

A tehetség nem korfüggő és a fellépők nagy részére már nem mondanám, hogy gyermek, de fiatalságuk és lelkesedésük lenyűgöző. Minden dallamot átélnek, amitől a zene életre kel és a szívekbe költözik.

Akár fúvós, akár vonós, akár pengetős hangszer dallamát hallottuk, mind varázslatosan hatott, s nem mindig volt egyértelmű, hogy a szél borzongatott kellemesen vagy maga a zene. A nemzeti ünnep méltó lezárása volt a koncert, ahogy voltaképp az augusztusé is. Azonban nem csak lezárta a nyarat, hanem fel is töltött az őszre.

Farkas Zsuzsanna

(Fotók: Németh Anna)