Augusztus első vasárnap estéjén, háromnegyed nyolc körül, egy dob, egy harmonika, egy gitár, egy szaxofon és egy cimbalom álldogáltak magányosan a városmajor színpadán. Az idő kissé lehangoló, az ég felhős, a szél pedig hűvös volt. Mire azonban a nézők elfoglalták helyüket és a harang nyolcat kondult, a David Yengibarian Trió töltötte be különleges zenéjével a pódiumot – és a szíveket is.
A trió tagjai, David Yengibarian – tangóharmonika; Bata István – basszusgitár; Badics Márk – dob, kiegészültek Lukács Miklóssal, aki cimbalomjátékával varázsolta el a hallgatóságot, és Tony Lakatossal, aki a szaxofon különleges dallamaival hozott egyedi színeket az estébe. Az öt főre bővült csapat hangulatos utazásra vitte közönségét a zene világába, melyen örömmel vett részt mindenki.
A David Yengibarian Trió már nem ismeretlen a nagyérdemű számára, az 1999-ben alakult együttes jeles képviselője a jazz zenének. Saját műveikben tökéletes érzékkel vegyítik az örmény népzene, az argentin tangó és Astor Piazzola világát, ami egyre népszerűbbé teszi őket. Eddig három lemezük jelent meg és már készül a negyedik is, melyet Lukács Miklós közreműködésével vettek föl. A virtuóz cimbalomművész játszott már együtt több nemzetközi zenekarral és jazzmuzsikussal, ugyanakkor önálló koncertjei is rendkívül népszerűek. Ez alkalommal Tony Lakatos is csatlakozott az összeszokott csapathoz, akit valószínűleg nem kell bemutatni a közönségnek. A frankfurti Big Band szólistájának neve mára egybeforrt a világhírű jazzkoncerteken szóló szaxofon hangjával, mely ezen az estén sem maradt el.
Az együttes ismert számai csendültek fel eddig megjelent albumaikról, melyeket lágy improvizálással tettek még egyedibbé. A közönség végig lenyűgözve hallgatta az előadást, de ez nem is meglepő, hiszen már az bámulatos volt, ahogy a zenészek egyszerre mozdultak a zenével. A hangszerek tökéletesen kiegészítették egymást, andalító hangokat megszólaltatva éreztették, milyen a valódi összhang. Ez pont az a fajta zene, amit szívesen hallgat az ember, s a koncertet csak az tette még szívhez szólóbbá, hogy az urak valódi élvezettel játszottak. A virtuóz előadás két órája és a lenyűgöző végjáték után méltán szólt a hangos, kitartó taps.
Eddig úgy éreztem, hogy hangulat kell a szöveg nélküli zene hallgatásához, ezen a koncerten viszont rájöttem: hangulatot maguk az előadók is tudnak teremteni. A David Yengibarian Trió tagjai mindenképp és ehhez nem is kellett más, csak öt tehetséges ember, akik szeretik, amit csinálnak. Az ő dallamaik messze visznek, s nem is a gondolatok kalandoznak el, hanem maga a lélek.
Farkas Zsuzsanna
(Fotók: Szabó Diána)
(Fotók: Szabó Diána)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése