Margitsziget (Jazzy Tower), a Bolyki Brothers együttes (Bolyki András - bariton; Havas Lajos - tenor; Bolyki György - tenor; Bolyki László - basszus; Bolyki Balázs - kontratenor) koncertje. – Egy olyan a capella együttes koncertjén vehettünk részt, amelynek tagjait nem kell bemutatni, hiszen megérdemelten országos és világszintű ismertségnek és elismerésnek örvendenek.
A helyfoglalás érkezési sorrendben történt, ezért már 19 óra körül megérkeztem a helyszínre. A bejáratnál kétféle welcome drink közül lehetett választani. Az első sorban volt még hely, így azt választottam. Szeretem az első sort. Teltház. A koncert pontban 20 órakor kezdetét vette. A bevezető szám után megtudtuk, hogy idén 30 éves az együttes. A második számot a négy testvér adta elő, Mennyei harangok címen. Ez volt az első számuk, amit évekkel ezelőtt együtt énekeltek négyen. Fény derült arra is, hogy a kezdetekben öten voltak testvérek az együttesben. A legidősebb testvérük, Attila már több mint tíz éve fentről zenél velük. Elénekeltek egy dalt, mellyel meghitten emlékeztek elhunyt testvérükre. Elmesélték, hogy volt olyan időszak is, mikor Lajossal voltak négyen, mert György egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni az együttes életében.
Évek óta már így, öten zenélnek együtt. A 2000-es évek elején egy amerikai céggel is szerződésben álltak, egy olyan album elkészítésében vettek részt, melyben Johnny Cash is szerepelt. Ebből az időszakból is hallhattunk egy szerzeményt.
Következett egy líraibb blokk. Balázs énekelt egy számot, Futás címmel, melyet Laci zongorán kísért. A szöveget Füle Lajos írta, aki idén tavasszal hagyott itt minket. A Tégy uram engem áldássá c. szerzemény következett, melynek szövegét szintén ő jegyzi. A Jazzy Tower-koncerten elénekelt változat külön erre az estre készült, de ezt ő sajnos már nem hallhatta.
Az együttes tagjai elmondták, hogy ez az első koncertjük, amiben szünet van, és nem is tudják pontosan, hogy mihez kezdjenek vele. Előtte azonban meghallgattuk az Egy napja van gitárom c. kellemesen humoros dalt. Valóban nehéz volt a szünetre menni, hiszen már mindannyian átszellemültünk és teljes átéléssel hallgattuk a fellépőket.
Többen meglátogatták a víztornyot a szünetben, így tettem én is. Gyönyörű látvány fogadott bennünket az erkélyről. Lefelé haladva megnéztem a lentebbi szinteken látható kiállításokat.
Nem szeretem az interaktív előadásokat, de a koncerten ez valahogy mégis tetszett. Már az első részben éneklésre buzdítottak minket. A kezdeti bátortalanságunk után szépen belejött a társaság, úgyhogy a második rész már egy közös énekléssel kezdődött.
Még egy szám következett, majd elérkezett az est (talán) legjobb része. A Hová mész te kisnyulacska? c. dal, valamint annak különféle változatai. Az előző koncertekhez képest bővült a repertoár, új zenei irányzatokban is meghallgathattuk (gregorián; kései barokk (fúga); korai barokk (németül); Mozart opera; bőr duda; szappanoperás stílus; bajor; roma stílus; argentin tangó; filmelőzetes; Transformers; lakodalmas), melyek egytől egyik nagy sikert arattak. Az argentin verzióhoz Balázs kiválasztott egy hölgyet a 2. sorból, aki a segítségére volt. A lakodalmas verzió is nagy tetszést váltott ki, melyhez Lajos szereplése is nagyban hozzájárult. Az utolsó számnál újra bevonták a közönséget.
Nagy bánatunkra és szomorúságunkra a koncert valóban „időben” véget ért. Többször is viccelődtek azzal, hogy elmegy a hajó (a jegyhez tartozott az retúr hajóút) – szerintem a közönség nagy része nem bánta volna a hajóutat, ha tovább hallgathattuk volna a Bolyki testvéreket. Nem véletlenül maradt mindenki a helyén és tapsolt hosszú percekig.
Amit ez az öt fiú a színpadon művelt, varázslatos volt. Vérprofik, igényesek, egyszerűek, intelligensek, humorosak és iszonyatosan tehetségesek. Érzelemmel, muzikalitással és humorral átszőtt remek előadás volt. Azt hiszem, sokan irigyeltek minket, hogy részesei lehettünk ennek a csodálatos és remek estének, melytől olyan impulzusokat kaptam, hogy évek múlva is szívesen fogok visszaemlékezni rá. Egész úton hazafelé a Hová mész te kisnyulacska című dalocskát dudorásztam magamban.
Bánhidi Viktória
(A fotók forrása: Lokál)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése