Vasárnap este, a Városmajori Szabadtéri Színpadon, Pátkai Rozina és együttese mutatta meg, hogy tudja enyhíteni a fullasztó kánikulát az andalító zene. Szokás szerint nyolckor léptek színpadra az este főszereplői és azonnal a húrok közé is csaptak. Tóth Mátyás gitárral, Pecze Balázs trombitával, Rozsnyói Péter zongorán, Cseh Balázs dobbal, Ávéd János szaxofonnal, Soós Márton pedig nagybőgővel teremtette meg a könnyed jazz alaphangulatát. A lágy felvezetés után a közönség lelkes tapssal köszöntötte Pátkai Rozinát, aki egy George Gershwin balladával kezdte meg a koncertet.
Pátkai Rozinát és a zenekart már nem kell bemutatni, hiszen brazil és spanyol dallamvilágot képviselő zenéjükkel egyre népszerűbbek itthon és külföldön is. 2013-ban az Independent Music Awards közönségdíját nyerték el Vocé e Eu című dalukkal, a tavalyi évben pedig El Hombre Que Yo Ame című számukat választotta a zsűri a legjobb vokálisjazz-dalnak. A csapat a nemzetközi sikerek mellett is olyan természetes könnyedséggel játszik a színpadon, hogy arról sugárzik a szene iránti szeretet.
Az este folyamán felcsendültek legújabb kislemezük, a Samba Chuva, dallamos számai. A kislemez különlegessége, hogy a dalok felvételében, hangszerelésében Helik Hadar, Grammy-díjas hangmérnök segédkezett. Rozina angol és portugál nyelven énekel, az angol szövegeket Pátkai Marcell szerezte, a portugálokat pedig Bán Zsófia.
Az énekesnő pár szóban elmesélte nekünk a számok tartalmát, mielőtt előadta volna azokat. Így megtudhattuk, hogy kislemez címadó dala, a Samba Chuva, esőtáncot jelent és egy olyan esőről szól, mely messze viszi, elmossa a rossz dolgokat. Különleges hangulatú klipje elérhető az interneten.
Az Al Nao egy kapcsolat végéről, egy szakításról, a Slow című, portugál nyelvű szám pedig egy merengő, emlékező délutánról mesél. A zeneszámok egytől egyig a semmivel sem összetéveszthető latin érzelmek világba kalauzoltak, elvarázsolva a jelenlévőket. Az előadás alatt megszólaltak spanyol és brazil dallamok, a klasszikus jazz, a flamenco és a bossa nova, melyek mind megtáncoltatták a lelkeket.
A második felvonást Rozina kezdte meg Pilinszky János Tilos csillagon című versének megzenésített változatával. Az éneket zongorán kísérte Rozsnyói Péter, melynek segítségével mindenkit megérinthetett Pilinszky János csodálatos szövege.
Hallhattuk még a jól ismert Willow Weep for Me című blues balladát és az East of the Sun (and West of the Moon)-t is. Majd Rozina teljes átéléssel elénekelte az Águas de Março című brazil dalt, mely a márciusi esőről és a brazil folyókról szól. Nekem, személy szerint ez az ének tetszett a legjobban, az esti kánikulában tényleg úgy hatott, mintha eleredne az őszi eső.
A különleges dallamvilág és a kiváló előadás túl hamar átrepítette a hallgatóságot a koncert két óráján és meglepve vettem észre, hogy tíz órát kongat a templom harangja. Végig úgy éreztem, mintha nem is Buda közepén lettünk volna, hanem egy álmos spanyol kisváros főterén. A portugál és spanyol szövegeket ugyan nem értettem, de hangulatukkal meséltek, messze, messze vittek és a zene nyelvén szóltak a szívhez.
Farkas Zsuzsi
(Fotók: Zsólyomi Norbert)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése