Az embernek néha ki kell lépnie a komfortzónájából – állítom már jó ideje, mégsem teszem meg olyan gyakran, mint szükségét érezném. Palya Bea zenéjét hallottam már, nem volt teljesen ismeretlen számomra, mégsem jutott eszembe egészen eddig, hogy egy koncertjén is részt vegyek. Boldog vagyok, hogy éltem a lehetőséggel, hiszen fergeteges élményben volt részem a Városmajori Szabadtéri Színpadon!
A koncert nyolckor kezdődött, addigra minden korosztályból felsorakoztak a nézőtéren az emberek: kicsik, nagyok, fiatalok idősek, párok, barátok, barátnők, családok. Látszott, hogy mindenki ismeri Palya Bea zenéjét, és tudja, bátran elhozhat rá bárkit. Izgatottan és kíváncsian vártam a kezdést.
A színpadra először a fiúk, a zenekar érkezett meg; Bodoczki Ernő a nagybőgőhöz állt, Gerzson János először a furulyát vette kézbe, de az este folyamán játszott különféle hangszereken is (oud, buzuki, kalimba), Czirják Tamás a doboknál foglalt helyet, Szokolay Dongó Balázs az este folyamán játszott furulyán, szaxofonon, dudán és kavalon is, ifj. Tóth Pisti pedig a gitárt vette kézbe.
Miután ők elhelyezkedtek, befutott Palya Bea is, mezítláb, egyszerű, hosszú szoknyában, teljesen természetesen, mosolyogva, majd minden szó nélkül énekelni kezdett. A hangja betöltötte az egész teret, valószínűleg hangosítás nélkül is megállta volna a helyét. A mozdulatai eleinte különösnek tűntek, talán eltúlzottnak is, de néhány másodperc múlva már teljesen természetesnek hatottak. Az az érzésem támadt, hogy egy sámánt figyelek, aki megbabonázza az egész közönséget. A koncert alatt szinte transzba estem.
Az első dalok a Nő c. lemezéről csendültek fel. Látszott, hogy a közönség ismeri és szereti az anyagot, hiszen voltak, akik együtt énekeltek az énekesnővel. Miközben ún. kívülállóként hallgattam a zenét, a teljes szabadság érzése fogott el.
Felcsendültek a legújabb, még meg nem jelent lemez dalai is. Az első a Tükör címet viselte. Az őszinte, szókimondó, gátlásoktól mentes szöveg a világon élő összes nőhöz szólt, és azt a jól ismert érzést taglalta, amikor tükörbenézés után legszívesebben összetörnénk a tükröt.
Aki nem hallotta még Palya Bea zenéjét, annak azt mondanám, hogy rétegzene, de ez nem teljesen igaz. Különféle stílusok csendültek fel: rappelt is az énekesnő, de volt, hogy kicsit rockosabbra vette a formát. Mintha egy kaméleont hallgatnál, aki tud énekelni.
A koncert végére egy teljesen más világba kerültem. Magával ragadott a hangulat és a saját életút ihlette szövegek. Az utolsó szám előtt Bea elmondta, hogy ezt a dalt a kislányának szokta énekelni altatóként, úgy énekli most nekünk is. Annyira őszinte és szép volt, hogy bár a közönség szívesen visszatapsolta volna, mégis tudtuk, hogy ez a vége, egy gyönyörű befejezése egy felejthetetlen koncertnek!
Nyíri Sára
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése