A Városmajori Szabadtéri Színpadon idén is megrendezésre került a Városmajori Színházi Szemle, melynek keretén belül négy vidéki és két határon túli társulat előadását tekinthette meg a közönség. Elsőként a kaposvári Csiky Gergely Színház nagysikerű musicaljét, a Jézus Krisztus szupersztárt láthattuk. A darabot a magyarországi ősbemutatója óta számos rendezésben és felfogásban mutatták már be. Aki előzetesen nem nézett utána a produkciónak, meglepetésként érhette a Bozsik Yvette (Kossuth-díjas balettművész, koreográfus, rendező, érdemes művész, egyetemi tanár) által rendezett-koreografált rockopera. Yvette nem egy klasszikus, megszokott előadást álmodott és valósított meg. Egyedi, különleges, modern művet tárt elénk – ez már a zene első két üteméből érződött. Gyorsabbá, ütemesebbé vált a darab, így A lassabb zenei részek jobban hatottak, mélyebben érintették a publikumot. A mondatok, szavak más értelmet, jelentőséget kptak. A cselekmény nem változott, de a történet napjainkba helyeződött.
Egy romkocsmában találjuk magunkat. A fiatalok egy része alkoholt, kábítószert fogyaszt. Hívják Jézust is, de ő szerelmével – Mária Magdolnával – tölti az idejét. Júdás egyedül üldögél, figyeli a társaságot. Tanácstalan és tipródik. Annás és Kajafás laptoppal és mobiltelefonnal járkál, Pilátus határozott és kemény, de lélekben vívódik, Heródes transzvesztita.
Az előadás egyik kulcsfontosságú szereplője az ördög, aki többször megjelenik a színen. Lelkiismeretként is értelmezhetjük, aki segítet dönteni a nehéz helyzetekben (pl. Júdás öngyilkosságában). Néma, de mozgása, arcjátéka, jelenléte többet kifejez, mint egy-egy mondat vagy szó.
A modern köntösnek köszönhetően ütősebb és drámaiabb hatást ért el a társulat, mint a régebbi Jézus Krisztus Szupersztár értelmezések. Könnyebben át tudtuk érezni a szereplők helyzetét, velük együtt éltünk, vívódtunk mi is. Hátborzongató, szívszaggató jelenetek részesei lettünk: Pilátus kézmosása a pezsgőben; Heródes korbácsolása evés közben; Júdás hullazsákban való eltávolítása a színről; Jézus fekete csuklyája és fegyveres kísérete.
Az előadás utolsó jelenete teljes meglepetésként hatott rám. Nem a szokásos befejezéssel lett vége a darabnak. A keresztre feszítést követően angyalok jelentek meg a kereszt körül, melyről Jézus – gyönyörű zenei aláfestés mellett – lesétált…
Valóban igaz az, hogy ez a mű mindig, minden korban megállja a helyét és nem idejemúlt.
A színészek nagyobb része nem ismeretlen a fővárosiak számára, hiszen a legtöbbjük budapesti színházakban is rendszeresen szerepel. A Jézust alakító György-Rózsa Sándor kitűnő alakítást nyújtott hangilag, színészileg, játékilag egyaránt. Egy tökéletes Jézust láthattunk személyében. A Mária Magdolnát megformáló Tompos Kátya kecsessége, finomsága, kellemes hangja, megjelenése méltó párja volt Jézusnak. Bakos-Kiss Gábort láthattuk Júdásként, aki szintén remekül megállta a helyét. A Heródest alakító Vati Tamás bizarr megjelenését és ruháját feledtetni tudta színészi játéka; élt a szerepében. Pilátusként lépett színpadra Hüse Csaba, akihez eddig még nem volt szerencsém. Hangja, kiállása, játéka kellemesen meglepetett. A díszlet, mely Cziegler Balázs nevéhez fűződik, nem túldimenzionált: egy-két kisebb kellék (asztalok, székek, párnák, Örömhír), és egy nagy vas állvány, aminek a tetején és ami alatt zajlott az események sora.
A jelmezek (Berzsenyi Krisztina) is emlékezetesek, látványosak. Külön kiemelném Jézus és Mária Magdolna roppant egyszerű, mégis nagyon csinos fehér-világos rózsaszín öltözékét.
Az előadás végén a vastaps és a szűnni nem akaró ováció mindent elmondott a rockopera minőségéről. A Városmajori Színházi Szemle egy erős, szerethető és ütős előadással kezdődött el!
Szerző: Bánhidi Viktória
[Fotók: Nagy Attila]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése