Sokat sejtető, hosszan kígyózó sor várt a Városmajori Szabadtéri Színpad bejáratánál, bizony megannyian kíváncsiak voltak az a bizonyos hárpia megzabolázására. A már számtalan feldolgozást megért Shakespeare klasszikus – A makrancos hölgy – egy formabontó és modern köntöst kapott a szombathelyi Weöres Sándor Színház előadásában.
Az előadás erősen eltért a korábban megszokott feldolgozásoktól. Alföldi Róbert, a tőle megszokott módon, új hangsúlyokat adott a darabnak, más megvilágításba helyezte a cselekményt. Zöldy Z Gergely díszlete és jelmezei napjainkat tükrözte, alátámasztva a lendületes és mai Nádasdy Ádám fordítást, melyet dramaturgként Vörös Róbert jegyez. Ők már nem először dolgoztak együtt Alföldivel, talán ez is indokolhatta az előadás előtt belépésre váró tömeget.
A budapesti közönségnek Bánfalvi Eszter neve lehet ismerős, korábban a Nemzeti Színház társulatát erősítő színésznő ezúttal már a szombathelyi társulat művészeként alakította zseniálisan végletes szerepének két ellentétes pólusát, vagyis a betörhetetlen, önálló fúriát, majd a szelíd, és engedelmes feleséget.
A főszereplő, Kata (Bánfalvi Eszter) szúrós természetéről és megzabolázhatatlanságáról hírhedt. Apja (Mertz Tibor) így kénytelen ultimátumot adni minden udvarlónak, aki másik lányáért (Hartai Petra) eseng: senki nem kaphatja meg Bianca kezét, míg nővérét férjhez nem sikerül adni. Amíg sorjáznak a húg kérői, addig csupán egy akad, aki Kata fejét szeretné elcsavarni, de legfőképp a hozományt megszerezni. Ő nem más, mint Petruchio, (Bányai Kelemen Barna) akinek „pénze az van, meg a birtok, otthon”, de a vagyon mégiscsak nagy úr. Egy pillanatig úgy tűnik, mindenkinek megvalósulnak az álmai, Petruchio és Kata boldogan élnek, amíg meg nem halnak, gazdagon. A menyegző után viszont mégsem alakul minden a tervek szerint, legalábbis Kata sorsa biztosan nem. Petruchio keménykézzel, vasszigorral és kíméletlen módon igyekszik betörni újdonsült felesége szilajságát, aki a darab végére már nem rendelkezik saját akarattal, és nem ismer semmi ellentmondást, alázatosan teljesíti férjeura minden óhaját, és meghajol minden kívánalma előtt. Mindeközben Bianca is férjhez megy, az őt ostromló kérők közül Lucentióhoz (Jámbor Nándor) – a hódoló álruhában férkőzik közel választottja szívéhez, nem kis galibát okozva ezzel.
A szereplőgárda fantasztikusan volt jelen a színpadon, sajátos és nyomot hagyó megformálás volt minden egyes karakter, megfűszerezve rengeteg humorral – sok helyzetkomikumot is produkáltak. A férfi főszereplő Bányai Kelemen Barna bravúrosan nyűgözött le mindenkit az előadás elején, valamennyien szurkoltunk a sikeréhez, majd egy ellenszenves, zsarnok macsóvá vált a darab végére.
A szombathelyi Weöres Sándor Színház remek példája annak, hogy vidéken is működhet jó és minőségi színház. Nagyszerű, hogy van egy ilyen esemény, mint a Városmajori Színpadon megrendezett Színházi Szemle, amely összegyűjti a vidéki gyöngyszemeket.
Szerző: Faragó Vivien
[Fotók: Mészáros Zsolt/Weöres Sándor Színház és Faragó Vivien]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése