Az Evita az első bemutatkozása 1978-ban különleges volt, hiszen ez volt az első operai jellegű musical, nemcsak hangzásvilágában, hanem azért is, mert nem volt librettója, és az egész történet csak dalban fogalmazódott meg. Andrew Lloyd Webber és Time Rice új kapukat nyitott meg az Evitával, és hatalmas sikert értek el.
A szegénysorból hatalmas magasságba felemelkedett Eva Duarte sorsa igazán mesébe illő. Törvénytelen gyermekként született, így kislányként is együttérzett a perifériára kiszorult alsó néposztállyal, később pedig már nyíltan is kiállhatott értük. Ezt a színes és hihetetlen élettörténetet vitte színpadra a szerzőpáros.
Az előadás nem kimondottan a színészi játékot helyezi előtérbe, hanem inkább zenés jelenetek sokaságát tűzi egybe, akár egy képeslapot, Evita életének fontosabb állomásait bemutatva. Rögtön az elején a tinédzser Evitát látjuk, és annak első szerelmét, a tangótáncos Magaldit, akit követ Buenos Airesbe, hogy végre kezébe vegye a sorsát. A híres városban számos férfi legyeskedik körülötte, akiknek befolyásos kapcsolatait kihasználva egyre nagyobb népszerűségre, ismeretségre tesz szert. Színésznői álmát követve a filmezésbe is belekóstol, de az igazi siker nem itt vár rá. Az előadás fontos jelenete, amikor először találkozik Juan Perónnal, Argentína későbbi elnökével, aki hamarosan feleségül is veszi. Tanúi lehetünk a "szivárvány körútjának" is, ahol Európa több országát is meglátogatva egyengeti országa diplomáciai kapcsolatait. Volt ahol siker kísérte, és volt ahol nem igazán bocsátották meg a múltját, és származását sem fogadták el. Igaz, a körutazás inkább pozitívnak mondható, de egészségi állapota ekkor kezd rohamosan leépülni. A musical utolsó részében betegségének gyors lefolyását, és az elkezdődő perónista korszak hanyatlását öntik dalokba.
A díszlet egyszerű, jól hasznosítható, alakítható, és a híres rózsaerkély sem hiányzik. (Fodor Viola) A ruhák pedig mesések, Bianca Imelda Jeremiasnak köszönhetően.
A főszereplő Radnay Csilla erős és pontos hangja nagyon sokat ad hozzá az előadáshoz, és játéka is kiaknázza a lehetőségeket. Akció alig van, főként a dalszövegek viszi előre a történést, és a mesélő, Che, aki Evita lelkiismereteként állandóan jelen van, árnyékként követi őt, kommentálja és bírálja a lány döntéseit.
Sándor Péter, mint Che, kellemes meglepetés, üde színfolt a magyar musicaljátszás palettáján. Eddig csak filmekben láttam, így hangi adottságait nem ismertem, de ezen az estén teljes erőbedobással volt jelen. Energikussága csakúgy vibrál a színpadon, megtöltve azt, és a nézők figyelmét egy pillanatra sem hagyva lankadni.
Egyházi Géza és Bot Gábor a budapesti (és nem budapesti) nézők számára sem ismeretlen, hisz alig van színházba járó, aki a Vámpírok báljában már ne találkozott volna velük. Tehetségük eddig sem volt kérdéses, és ezen az estén is bizonyítottak. Egyházi Géza vitt már el előadást a hátán itt a Margitszigeten, de ezen az estén nem volt rá szükség, csak ő is hozzáadott.
Összességében egy hibátlan koreográfiát (Juronics Tamás) és egy csodálatos dalcsokorból álló estet kaptunk Miklós Tibor ma is helytálló szövegével.
Szerző: Piros Csilla
[Fotók: Éder Vera]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése