Ma már szerencsére
Budapesten igen sok zenei rendezvény van. Mivel gyakran csukott szemmel járok
az utcán, majdnem elmentem a koncertjük mellett. Szerencsére az egyik legjobb
barátom még időben szólt, hogy játszanak, ráadásul „Adios”, és még sikerült jegyet is vennem. A helyszínen többen már
hiába próbálkoztak, telt ház volt.
A világzenei koncert
pontosan kezdődött, és már az első percekben remek hangulatot teremtettek a
zenészek.
Omara Portuondo csak a
második órában lépett a színpadra, érkezését hatalmas tapsvihar és ováció
üdvözölte. Nagyon helyes volt, az egyik számának kezdetén, amikor leült a
zongorista mellé, viccesen konstatálta a mögötte nagy vásznon kivetített élőben
közvetített önmagát a következő dalba való belekezdés helyett - ekkor már a
zongorista rég elkezdett játszani és jött volna a belépője…
Ez már valóban egy búcsú
koncert volt, de nem csak a pályájukat lezáró zenészeket láthattuk a színpadon.
Emlékeztek. Megható volt, hogy a zenekar egykori, mára eltávozott tagjait a
számok alatt képösszeállításokkal idézték meg.
Az est végén, miután
elköszöntek, az amúgy is többször állva tapsoló közönségnek sikerült
visszatapsolni őket a színpadra, és nem egy, hanem rögtön két szám erejéig. És
ez még mind semmi. Már úgy tűnt, végleg kivonultak, színpadi lámpák és kivetítő
ki, hangszerek le, közönségtér fény fel. Már-már lemondóan meg is indultak a
nézők a kapuk felé, de továbbra is kitartott a lelkes taps. Így telt el néhány
perc, és akkor a közönség legnagyobb örömére még egyszer visszatértek. Ilyet
még nem láttam.
 |
| Fotó: Szkárossy Zsuzsa |
A Buena Vista Social
Club ezen az estén is jogosan kapta közönsége háláját.
Köszönjük, hogy itt
jártak újra, itt jártak utoljára.
Akik ezen a napon a
nézőtéren ülhettek, fognak emlékezni.
Sokáig.
Tukacs Emánuel
Dávid / Kovács Zsuzsa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése