Meta-esszenciális élmény

Bár az eső miatt nem lehetett az eredeti terv szerint megtartani a Budapesti Nyári Fesztivál Filmzene a világ körül koncertjét, a szombati esőnap időjárása kárpótolt minket: egész nap kellemes meleg idő volt, és az esti előadáson sem kellett esőtől, de még széltől sem tartanunk. A tavalyi James Bond 60 koncert-show után idén a filmzene-történelem klasszikusaiból válogattak a szervezők, ami a maga egyértelmű nehézsége mellett is remekül sikerült.

Az Universal Studios szignáljával kezdeni egyszerűen olyan nagyszerű geg volt, amely tökéletes felütést adott az estének, az utána következő népszerű Indiana Jones téma pedig remekül megalapozta a hangulatot. Az időnként fel-felbukkanó moderátor „keretet adott a koncertnek”, és néhány kellemes plusz információt csepegtetett a kalandhoz: a különböző blokkok ismertetésével, átvezetéssel és extra érdekességekkel szolgált az utazás állomásainak követéséhez, és az ezeknek megfelelő átlényegüléshez.

Szintén kiemelendő a vizuális élmény. Mindenképpen dicséret illeti a videóanyagok összeállítóját és vágóját is. A képek mindvégig igazodtak a zenéhez, követték annak ívét, összesimultak vele az elsőtől az utolsó hangig. Sőt, kedvem támadt (újra) megnézni a filmeket, szóval lesz mivel kitölteni az esős estéket egy darabig.

Tény, hogy a Margitszigeti Szabadtéri Színpad minden alkalommal lenyűgöző adottságai remekül kiszolgálták a témát. A színpadot és a nézőteret körülölelő évszázados platánfák, a fények mögött felbukkanó „természetes reflektor”, a hold mind hozzásegítettek a képzeletbeli utazáshoz, egy színház- vagy koncertteremben vélhetően teljesen másképp hatott volna a dolog. Így azonban a környezet, a kép és a zene összhatásának köszönhetően elképzeltem magam Párizs utcáin egy kávéházban Tom Hankset figyelve, a Selyemúton, Szicília poros útjai mellett egy leomló kőfalon üldögélve, egy olasz pizzázóban, egy tradicionális észak-amerikai, lengőajtós kocsmában, vagy épp New York utcáin.

A filmzenék mindig valamilyen mély, erős érzelem kifejezésére hivatottak. Szerelem, szeretet, fájdalom, keserűség, veszteség, kín, harag, várakozás, felismerés. A mozik során a filmzenék alatt fogadjuk barátunkká a szereplőket, válunk eggyé a történettel. A jó filmzene mindig magasztos pillanat, esszenciája a felemelő, katartikus érzéseknek. A szombat esti muzsikák együttzengése valódi meta-esszenciális élménnyé vált, végig kitartva egy emelkedett, végtelen pillanatot. Ha a határ a csillagos ég, akkor irány a végtelen, és tovább: még nagyon sok dal van, amit érdemes előadni.

Nánai Eszti