LENNI, csupa nagybetűvel

A Globe Színház Hamletja tarolt a Margitszigeten, királygyilkossággal koronázva meg a hétvégi Shakespeare Fesztivált.

Három bőrönd, és mindössze egy kisbusznyi színészember és nő, rengeteg mondanivalóval. Vagyis egy egészen apró csapat érkezett Londonból, világkörüli útjának magyar állomására. Shakespeare színházának társulata ugyanis nem rég úgy döntött, hogy a földgolyó minden egyes országát bejárja, itt is, ott is elhintve egy pár nemes, felejthetetlen és mindig időszerűen előkapható gondolatot a legendás – talán soha nem is létező – író, – talán sosem létező, mégis annál termékenyebb – tollából. Egy legenda kelt tehát életre újra, és tette fel a mindig helyénvaló kérdést: lenni, vagy nem lenni.

 

Fotó: Kaiser Ottó

Végül is, ha egész egyszerűen akarunk fogalmazni, egy csupasz Hamletet láttunk, de talán túlzás lenne, legalábbis meggondolatlanság így leegyszerűsíteni a szombati élményt. Hiszen hiába nem voltak igazi, úgynevezett nagyszínházi díszletek, a történet megszólalt, és hirtelen az egész Margitszigeti Szabadtéri egy középkori várossá változott. S hiába számít manapság megszámlálhatatlanul át- és lerágott csontnak bármelyik Shakespeare-mű, éppen a már feljebb említett csupaszságával lett újra érdekes a Globe-előadás királygyilkossága.

Magával rántott Hamlet. Nem is volt több kérdés, és magyarázatra sem volt szükség – még a kivetítőkön a magyar fordítás és a szünet fél órája sem tudott visszarántani a jelenbe. Ilyen egyszerű könnyedséggel varázsolta el akaratlanul is a közönségét a modern Globe, még ha a jelmez alatt huszonegyedik századi öltöny is bújt meg. A korabeli gondolatok pedig minden puritánság ellenére átvetültek a mai világ hűvös nyári szombat estéjére. A lassacskán ősrégi Hamlet így lett – díszletek nélkül is karakteres, talán egy kicsit furcsamód modern, kozmopolita és új, mégis valahogy nagyszerűen eredeti, minden sallangot mellőzően tiszta.

 

Fotó: Kaiser Ottó

A három bőröndből előbújó történet, amilyen gyorsan összeállt, majdnem olyan gyorsan le is bontotta magát a csaknem három órás időutazás után. Így a shakespeare-i világból másnapra nem maradt más a Margitszigeten, csak a gondolatok. Vagy mégsem? Ophelia szokatlan visszatérésén ugyanis a legutolsó jelenet óta vitatkozunk.

koko