Szilvalé rongyő és a vazsmegyei gyerek

A Mágnás Miska a magyar operett-irodalom egyik, ha nem a legnépszerűbb műve. Sikere egyrészt a szatirikus mulatságos történetnek köszönhető, másrészt Szirmai Albert örökzöld dallamainak, a többi között a Cintányéros cudar világnak és a Hoppsza Sárinak.

Az előadás Marcsa és Miska történetén keresztül társadalomkritikát fogalmaz meg: az első világháború éveiben a társadalomnak szemet szúrt, hogy egy bizonyos kiváltságos réteg pusztán születésénél fogva jogot formál politikai vezetői szerepre, ugyanakkor magánéletében kevésbé a társadalmi normák szerint él. Ez adta az ötletet Szirmai Albertnek és Gábor Andornak, hogy a bevett szokás szerint az operettben nem a primadonna-bonviván, hanem a szubrett-táncos-komikus páros kerüljön előtérbe, vagyis Balogh Mária konyhalány és Ibolya Mihály, a lovászfiú. 

Az operett története fordulatos, cselekménye szellemes, Szirmai Albert slágerdalai pedig egymást érik az előadásban, és nem csak önmagukban állnak, hanem minden esetben reagálnak az adott szituációra.

Dobó Enikő hozza a vagány, fiatalos, modern és elkényeztetett úrilányt, Rollát, aki csak a darab végén szembesül azzal, hogy a saját családja mennyire lenézni a rang nélküli embereket.

Orth Péter egyszerű és jóvágású Barcsa mérnök úrja fontos szerep, a színész mégsem tud kiemelkedőt alakítani. Vele szemben Szemenyei János, mint Miska, igencsak feladja a leckét a többi szereplőnek. Játéka vad és kemény, így a Miskája sem az a nagyon szerethető figura. Az a típusú ember, aki előbb cselekszik, majd utána gondolkodik. Párjával, Marcsával (Hajdú Melinda), kiválóan működtek együtt, látszott rajtuk, hogy összeszokott párost alkotnak.

Kiválóan alakította a nagymama karakterét Réti Erika, ő volt az, aki a háttérben egyengette a szerelmespár útját. Engedékeny, szerethető Mamát láthattunk a színpadon.

Zayzon Zsolt és Nagy Viktor párosa, Mixi és Pixi már-már erőszaktevő férfiakká váltak, akik ha megjelentek a színpadon, megfagyott a levegő. 

A Korláthy grófi család az a világ, ahol a társadalmi rang számít. Az emberek érdekből kötnek barátságot és érdekből esnek szerelembe. Bár az igaz szerelem mindent legyőz, még a társadalmi különbségeket is, a Mágnás Miska operett mégsem egy könnyed délutáni matiné. A slágerek mögött komoly, valódi tartalommal és mondanivalóval rendelkezik. Egy letűnt kor értelmetlen társadalmi egyenlőtlenségeit és felszínes kapcsolatrendszerét teszi nevetségessé.

2017. július 23.

Szerző: Ledvényi Enikő

[Fotók: Walter Péter]

„Egy nullával több lett, maradhat?” – Cudar világ a Városmajorban

Amikor Oszvald Marika és Bajor Imre mindenkit megnevettetve népi viseletben szórakoztat a színpadon, azt mind imádjuk. De hogy mi köze a Mágnás Miska („cudarvilág”) című szombathelyi előadásnak az operetthez? Semmi!

Hát ez bizony sok nullával több lett, mint az eredeti. Ez a szemtelenül 21. századi előadás magyaros ruhák helyett hozta nekünk a piros tornacipőt, a miniszoknyát és rengeteg káromkodást.

A dalok ugyan felcsendültek itt-ott, bár azt nem mondanám, hogy a színészek el is tudták énekelni. Az egyetlen igazi hang a háttérben álló kék hajú vokálos lányé volt. Bár a tankcsapdás pólóban színre lépő tinédzsert (Rolla szerepében Sodró Eliza) látva nem is tudom, miért számítottam másra. A horror filmeket megszégyenítő aláfestő zenéket leszámítva nem állíthatjuk, hogy zenés produkciót láttunk.

A szereplők felismerhetők voltak, bár a nagymamától (Vlahovics Edit) lehetett volna kicsit nagyobb az a bizonyos durranás. Ami azonban teljesen nyitva maradt a nézők előtt, hogy mi lett Pixivel és Mixivel? Sokszor marad kérdés egy darab végén, de hogy egy szereplő lényegi története ne derüljön ki, az már ritkábban esik meg.

A díszlet volt szinte az egyetlen reálisan a múlthoz kötődő elem. Leszámítva a képregényszerű, becsúszó autót, a színes italbárt és a háttérben álló kivehetetlen, érdekes képet egy emberi szív rajzával a tetején. Mindemellett így is szerethetővé tették a darabot az alkotók, és az operettek szerelmeseit néhol sokkolva, de azért magával rántott az előadás.

Fotó: Mészáros Zsolt

Napjaink drámái remekül tükröződtek vissza a kisstílű bűnöző, a hős szerelmes és az önérzetét stabilan a zsebében tartó autószerelő küzdelmében. Remek adaptációja a mai kornak az Afrikából érkező Tasziló Gróf, akit Miska egészen egyszerűen négernek álmodott meg, afrikai viseletben, fekete fejjel, fehér lábbal. Ez a húzás egyszerre volt szórakoztató, és tükre annak, hogyan is megy az élet szegény gazdagéknál.

Miska (Kovács Gergely) revansa, amellett hogy mi nevettünk, szinte az egyetlen üzenete volt az egész előadásnak. Amikor a szegény beosztott bosszút áll a főnökön.

Az előadás vége szenvedős volt, amikor Baracs István szerepében Kőmíves Csongor nem tudta eldönteni, hogy marad-e, vagy elutazik a fénybe (én azt ajánlottam volna, hogy inkább menjen). Egy egészen bizonytalan tévelygést láttunk a színpadon, de aztán megkaptuk az egyébként már oda nem illő Cintányéros cudar világot, és ezzel el is felejtettünk mindent, hogy az eredeti operett hangulatával és dallamaival térjünk haza. Vagyis majdnem…

Fotó: Mészáros Zsolt

Az első felvonás egy meglepő, azonban nyugodt feldolgozása volt az eredetinek, a második felvonás viszont sokkolóan ment át egy heroin mámoros after party-ba. Az ember hirtelen a Hajógyári sziget egyik reggel öt órakor nyíló termében találta magát, és nem tudta eldönteni, beszálljon-e a mulattságba vagy sem. Ha húsz évvel idősebb lennék, valószínűleg hiperventilláltam volna a székemben, így viszont egy igazán „korhű” és pimasz, az operett műfaját darabokra tépő előadásban volt részem. És ez így volt rendjén.

Kóródi Sziszi