A falu, ahol a rossz már majdnem jó

Eltelt egy év. Újra megnyitotta kapuit a Városmajori Szabadtéri Színpad, nem sokkal azután, hogy bezárta az Örkény Színház után. Újra eljött a nyári fesztivál egyik legizgalmasabb különlegessége, a Városmajori Színházi Szemle, amelynek keretében idén hat zenés, szórakoztató előadást láthattunk, amelyek egészen új megközelítéssel nyúlnak jól ismert darabokhoz.

A szombathelyi Weöres Sándor Színház tolmácsolásában Mohácsi István és Mohácsi János „átiratában” Tóth Ede híres népszínműve, A falu rossza került a színpadra július első szombatján. 

A három felvonás hossza 225 perc, ennek megfelelően az előadás rendhagyó módon, már este 7 órakor elkezdődött. Mire a városmajori templom harangja elütötte a 8 órát (ami máskor az este kezdetét szokta jelezni), már javában benne voltunk a képzeletbeli (vagy nem is annyira képzeletbeli) falu életében, ahol éppen esküvőre készült a nép, ugyanis a bíró, Feledi Gáspár (Bányai- Kelemen Barna) fia (Matusek Attila) készült elvenni Bátki Tercsit (Sodró Eliza). 

A falu nevét nem tudjuk, a történések idejét is csak úgy nagyjából sikerült „megsaccolni”, amikor is két pohár bor mellett a muszka elleni harcról kezdtek el anekdotázni a szereplők. Kicsit mégis gyanús, hogy nem mindig az 1800-as években járunk, aktuálpolitikai áthallások teszik egyértelművé, hogy a mindenkori keserédes magyar valóságról szól a darab. Bólogatunk és nevetünk, mert alapvetően egy mulatságos előadást látunk.

Rögtön az elején Feledi Boriska (Edvi Henrietta) le akarja magát vetni a tetőről szerelmi bánatában, mert a falu rossza, Göndör bácsi észre sem veszi őt. De nyugodjanak meg, a magyar sírva vigadós fajta. Maradjunk annyiban, hogy „nem igazán jön ez össze” neki.

Göndör „bácsi” Tercsibe szerelmes, akit szerelemféltésből le is lő, volt menyasszonya holtan esik össze, a falu elsiratja az első felvonás végén, de a másodikban már újra talpon van, mert kiderül, hogy Göndör nem rakott töltényt a tárba. Ekkor már sejtjük, hogy ebben az előadásban nem történhet semmi igazán rossz.

Mint ahogy az egy faluban lenni szokott, mindenkinek van valami takargatnivalója, és mindenki sokkal okosabb, ha mások életéről van szó. Egyesek számára a hatalom és a pénz mindennél fontosabb, és az ármánykodás is a mindennapok része. A falu rossza nem is annyira rossz, inkább csak ő maga nem akar jó lenni. Nem úgy, mint Finum Rózsi (Bánfalvi Eszter), akinek semmi más bűne nincs azon kívül, hogy rossz emberbe szeretett bele.

A színpadon megjelenő összes alak igazi gyöngyszem volt, a zenekar nemkülönben. Számomra mégis Rózsi volt a legizgalmasabb karakter, máshogy beszélt, másféle ruhában járt, és a lényéből áradó „baljóslatot” csak tovább fokozta az állandóan a kezében hordott gereblye. 

Végül minden a helyére kerül Trokán Péter isteni közbeavatkozásának köszönhetően. Mégiscsak egy népszínműről beszélünk, ahol minden jó, ha a vége jó. És amíg így van, addig mi is biztosak lehetünk benne, hogy nagy baj nem érhet minket. A Városmajori Szabadtéri színpadán pedig még az is megeshet, hogy a Boldogság alakot ölt, egy „rühes macska” formájában.

Budapest, 2017. július 10. 

Szerző: Köles Hajnalka

[Fotók: Mészáros Zsolt]

Ki is itt a Balfék? – Georges Feydeau - Mohácsi testvérek: Balfék

Szeret, nem szeret? ... Megcsal, nem csal meg? A mű egy klasszikus témájú polgári komédia, s bár Feydeau alkotásai nem tartoznak a kedvenceim közé, a színlapon olvasható mondat után mégis kíváncsian vártam az előadást: „A darab sikerének záloga a Mohácsi testvérpár egyéni munkamódszere, amely az adott helyzetben az adott társulatra alkalmazza az általuk fordított és átírt művet.”

Vajon mi újat lehet még kihozni A hülyéje alapanyagából? A válaszról már az első részben megbizonyosodhatunk: még több helyzetkomikumot és egy ütős szövegkönyvet. A színtér csupán egy egyszerűen berendezett szoba, de már valószínűleg a falai sem tudják számon tartani a köztük létrejövő szerelmi kombinációkat. Újabb és újabb viszonyokra derül fény, mindenki megcsal, és mindenki megcsalt… a szálak összegabalyodásával válik az előadás komédiagépezetté.

Vatelin – aki ráadásul válóperes ügyvéd – saját magánéletét sem tudja rendben tartani, felesége, Lucienne pedig azonnal visszacsalná az első szembejövő férfival. Plüplü csak akkor kaphatja meg Pontagnac vagyonának felét, ha az 24 órán belül megcsalja 3 másik nővel. Az ilyen bohózatokban természetesen ez is lehetséges. A női szereplők a színházigazgató és a drámaíró kegyeibe férkőzve próbálnak előrébb jutni, több-kevesebb sikerrel. „Ez a nő a színpadon borzalom. De ha lejön a színpadról, maga a pokol.” A történet egészéről annyit, hogy „szóljon aki már nem bírja, az orvosi táskámban mindig van morfium!”.

Végül az ágyba csempészett csengőkkel sikerül leleplezni (vagy inkább még összetettebbé tenni) a bonyodalmakat, de a komédiához híven a legtöbb dolog hamar tisztázódik. Mohácsi János kecskeméti előadása nem okozott csalódást, kicsit hosszú, azonban nagyon szórakoztató este volt.

Halasi Vivien