A főszereplő,
Bertrand Barnier még javában az igazak álmát alussza, mikor a történet
elkezdődik. Valószínűleg még ébredése pillanatában sem sejti, hogy egy délelőtt
alatt képes többször is felfordulni az ő kis rendezett polgári élete. Persze
senki nem mondta, hogy könnyű egy huszonéves lány apjának lenni.
Fotó: Szalontai Gabriella |
Az alaptörténet nem éppen meglepő: fiatal lány, aki már
férjhez akar menni, de a szülei nem engedik akárkihez, ezért elhatározza, hogy
rászedi őket, és azt mondja, hogy terhes, csak hogy végre elmehessen a szülői
házból. Ez persze így túl egyszerű lenne. Felbukkan Bertrand Barnier egyik
alkalmazottja, aki feleségül kéri annak lányát. Viszont nem az igazi
Barnier-lányt, mert akiről azt hiszi, hogy a főnöke gyermeke, az igazából csak
kitalálta, hogy ő a szappangyár örököse, hogy ne nézze le őt a férfi. Ilyen
bonyodalmak között indul a fordulatos, vicces és könnyed nyáresti színdarab.
A szereplők egytől egyig ezekre a karakterekre lettek
teremtve: az igazgató, aki a saját családjában éppúgy meg akarja mondani, hogy
kinek mit kell tennie, mint a gyárban, mégis mások irányítják, és kijátsszák az
éberségét. A naiv, de leleményes lány, aki a folytonos nyalókaszopogatásával az
őrületbe kerget, és a hisztirohamaitól is a falra lehet mászni, viszont
szerepében zseniálisat alakít. Az anya belépője „operettes”: zene indul, a „bárónő”
lesétál a lépcsőn, férjével ejt egy könnyed táncot. Igazi butácska gazdag
feleségnek tűnhet, mégis a férjét tartja szánni valónak. Egy nagyszerű
mondattal ki is fejezi minden gondolatát vele kapcsolatban: „Van egy olyan
érzésem, akárhányszor kinyitod a szád, hogy nem vagy normális.”
Két és félórányi élvezhető darabot kap a néző. Nem boncolgat
nagy gondolatokat, mégis mindenki megtalálhatja benne a „számítását”. Nekem ez
a fordulatos cselekmény, aminek már a háromnegyedénél tudod, mi okozza majd a
bonyodalmat, de a történetet csak végig kell játszani. Hazugságok, bőröndcserék
és búvóhelyek között a végére minden a helyére kerül, mindenkiről kiderül, hogy
kicsoda valójában, és mindenki megtalálja a maga párját. Igazi happy end.
Fotó: Szalontai Gabriella |
Zs@n
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése