Van az a
pillanat, amikor nem bírjuk tovább, és kicsit félre kell tenni a komolyságot, a
verseskötetet, vagy kikapcsolni a számítógépet, és elraboltatni magunkat a
legelső szembejövő vígjátékkal: a tárgy pedig mondjuk, legyen most kivételesen
a szerelem.
 |
| Fotó: Takács Attila |
Tulajdonképpen
kit érdekel, hogy kedd este van, ha pár órát a varázslatos Rómában tölthet az
ember? Kérdésem persze jelen esetben kizárólag költői, pont annyira, mint az
utazásunk, amely most sajnos csupán képzeletbeli volt – ám annál igazabbnak
tűnt, éppen ezért élveztük a dolgot. A Római vakáció két órája ugyanis nem csak a nosztalgikus ötvenes évekbe repített
vissza egy gondolat alatt, hanem egy kacifántos egynapos kaland emlékébe is
belevont. Erre a pár órára így mindannyian kedvünk szerint álmodozhattunk, és
büntetlenül barangolhattunk egy vad itáliai nap és egy huszonnégy órás
minirománc erejéig.
 |
| Fotó: Takács Attila |
Az Orlai
Produkció előadása azonban még egy ilyen, vágyott átlagos kikapcsolódást is
felülmúlt. A kiválóan válogatott színészgárda ugyanis az eredeti, legendás film
hangulatát szinte tökéletesen adta vissza, kiegészítve az élményt egy
izgalmasan megcsavart kerettel. Itt ugyanis nem csak, hogy a filmben jártunk,
de az új látószög a film kulisszái mögé is engedett belesni. Két sztorit
kaptunk tehát egy áráért, és minőségi humort, hiszen Hernádi Judit karaktere
már önmagában is borsos áron eladható produkció lett volna, a darab
helyzetkomikum-felelőseként. Mindezek ellenére hiába minden romantikus hangulat
– a kérdés, hogy mi most rózsaszínfelhős vígjátékot láttunk-e –, nyitva maradt.
Egy a biztos: a Római vakáció minőségi limonádé, amit
kifejezetten kikapcsolódásra teremtettek. Kukkolni pedig jó dolog, még ha a
kilesett románc nem is igazi, és ha a boldog vég mégsem mindenkinek happy end.
Mi, a közönség jól éreztük magunkat.
/koko
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése