„A család, a hit és az ennivaló – a nagyszüleim szerint az élet három fő pillére.” – mondja Nick, azonban ezeket a dolgokat egy fiatalabb generáció tagjaként ő már máshogy látja.
De hogyan fér meg egymás mellett a kétféle értékrend? Joe DiPietro darabjából kiderül, s miközben megértjük a mű fő üzenetét, egy kedves olasz család mindennapjainak válhatunk részeseivé.
Négy (nehezen kibírható) nagyszülő (Lázár Kati, Lukáts Andor, Benedek Miklós, Szabó Éva), valamint unokájuk (Szabó Kimmel Tamás) és a menyasszonyjelölt Caitlin (Cseh Judit) élete és problémái tárulnak elénk – mindez finom humorral megfűszerezve.
A nagyszülők a Nickkel töltött idő alatt felidézik ifjúságuk emlékeit, mégis annyira megragadtak saját korukban és hűek kultúrájukhoz, hagyományaikhoz, hogy elvetnek minden új, vagy idegen dolgot – persze ezt is rendkívül szórakoztató módon. Számukra szentek az olasz ételek, felháborítónak tartják, ha Nick kínait vacsorázik, hisz az „gyomorrák édes-savanyú mártásban.”
A tizenhét évesen házasodó nonna fő életcélja az, hogy megérje már huszonkilenc éves unokája esküvőjét, aki viszont ennyivel intézi el az ügyet: „Jól van szívem, szóljál majd ha gyengélkedsz és kerítek valakit.”
Megszokott életüket azonban mégis feldúlja egy váratlan fordulat: Nick munkahelyi előléptetésének okán Seattle-be költözne. Választás elé kényszerül: Mi fontosabb, a nagy lehetőség, vagy a család? (Akiknek bár fogalmuk sincs a marketingről –„az kicsoda? Büszke vagyok rád, bármit is jelent, amit mondtál.” – csöppet sem örülnek a nagy bejelentésnek.)
„De ki ne akarna elmenni, ha módja van rá? Nincs semmi, ami itt tartson.”
Jobb élet várhat Nickre Seattle-ben? Számára nagyszülei múltja egyenlő a régi fekete-fehér filmekkel. Ő új dolgokra vágyik, keres valamit, amit talán az új helyen megtalálhat.
Manapság ezt sok más fiatal gondolja hasonlóképp, ezért az Orlai Produkció előadása (rendező: Znamenák István) kétségtelenül aktuális. Nick világot lát, míg nonna csak otthon érzi jól magát, mert nonno építette neki a házat, s ide kötik az emlékek.
A család jelentőségét a színpadkép szobabelsőjének falára aggatott fényképek is tanúsítják (realista díszlet: Znamenák István / Szalai József). Az olasz világot idéző zenei aláfestések (Mambo Italiano, Marina…) jól beleillenek a darabba, s egy kellemes nyár esti, méltán teltházas előadás bontakozik ki két órában. Szórakoztató, mégis elgondolkodtató, épp ezért nem áll ki egyik generáció igaza mellett sem.
Halasi Vivien
(Fotók: Geberle Berci, Takács Attila)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése