„Béke és szeretet?” Kinek mit jelent a Föld nevű bolygó?

A városmajorban bemutatott Föld hangjai c. koncertet tavasszal, a Föld Napján láthatta először a közönség.

Igazából nem tudtam, hogy mit várhatok az estétől, de abban biztos voltam, hogy nem fogok csalódottan távozni. Horgas Esztert és Falusi Mariannt senkinek sem kell bemutatnom, mindketten varázslatos egyéniségek. A ClassJazz Band együttes (Cseke Gábor - zongora, szintetizátor, Dajka Krisztián - gitár, Hárs Viktor - basszus, Gyenge Lajos - dob, Pusztai Csaba - ütőhangszerek) Horgas Eszter kezdeményezésre jött létre 1999-ben. Azóta rendszeresen lépnek fel együtt. 

Kíváncsi és érdeklődő voltam, a közelgő eső szerencsére nem akadályozta meg a nagyszámú közönséget abban, hogy a helyszínre érkezzen.

Elkezdődött a koncert, a kivetítőn néhány perces videót láthattuk a Földről. Ez idő alatt a fellépők megérkeztek a színpadra, mindannyian fehér ruhában. Hirtelen a béke és szeretet fogalmai jutottak eszembe, pedig egyébként távol állnak tőlem az efféle gondolatok. Bevezető nélkül kezdődött el az esti program. és tartott közel 100 percen keresztül, szünet és megszakítások nélkül. Pillanatok alatt elfeledtük a hétköznapokat, a gondokat és egy másik világba csöppentünk. Csak a zene és a kikapcsolódás. Egy különleges időutazás kezdődött: jártunk Amerikában, Spanyolországban, Argentínában, Tibetben, Magyarországon. Tettük mindezt úgy, hogy mindig az adott országra jellemző stílusú zenéket hallgattunk – a kivetítőn megjelenő képek (hegyek, hidak, boltok, ruhák, tájképek) segítettek a tájékozódásban. Az őserdőben is eltöltöttünk néhány percet. A kivetítőn megjelenő állatokhoz a zenészek különféle állathangokat is kreáltak, ezzel még különlegesebbé téve az utazást. Szomorú, szívszorító pillanatokat is átélhettünk, de vidámabb dallamok is felzendültek.  

Néhány szám erejéig Falusi Mariann különleges és egyedi hangját is megcsodálhattuk, amikor a Zöld erdőben, a Hallelujah, a Repülj, madár, repülj, a Somewhere Over The Rainbow, az Ez neked kell című számokat énekelte. Mindben rengeteg érzelem lakozott. A Repülj, madár repülj c. dalnál el is érzékenyültem kicsit.

  

A zárásként a Pá, kis aranyom c. számot hallhattuk, amit közösen adtak elő a fellépők.  

Horgas Eszter hatalmas szívvel, lendülettel és átéléssel szólaltatta meg a hangszerét, melynek hangja kitűnt a többi hangszer közül. 

Sok előadáson, koncerten megfordultam az elmúlt években, nagyon ritka az, amikor a közönség eggyé válik a produkcióval. Ez most megtörtént, mégpedig már az első pár percben. Együtt tapsoltuk percekig a zeneszámok után. És ez nem olyan „kötelező taps” volt, hanem őszinte és valóban szívből jövő öröm és hála. Egy emberként adtuk át magunkat a hangulatnak, a látványnak, a hangoknak és az érzelmeknek, melyeket Horgas Eszter és Falusi Mariann művésznők, valamint a ClassJazz Band nyújtott számunkra.   

Bánhidi Viktória

(A képek forrása Falusi Mariann hivatalos Facebook-oldala)

Jazz a sziget szívében

Nem tudtam mire is számítsak pontosan, mikor a Margitszigeti Víztoronyhoz érkeztem szombat este. Egy hosszú, viharos hét után már mindenhez fáradtnak éreztem magam és elég fásultan léptem át a Szabadtéri Színpad kapuját. Azonban ismét bizonyítást nyert, hogy a zene képes kiszakítani az embert a hétköznapokból.

A Jazzy Tower-koncertek különleges élményt nyújtanak, ez már az érkezéskor kiderül. A Víztorony körül U alakban sorakoznak apró, zöld terítős asztalok, a körülöttük lévő székeken pedig kedélyesen beszélgető emberek ülnek. A kellemes légkör Balaton környéki kerthelységek hangulatát idézi. Az asztalokkal szemközt kis színpad áll, melyre július 11-én a Kozma Orsi Quartetet várta a közönség. A koncert nem sokkal nyolc óra után el is kezdődött, amikor felcsendült a hamisítatlan jazz. A lágy zene mellett, akár beszélgetésre is lett volna lehetőség, mégis mindenki a színpad felé fordult és elmélyülve hallgatta az előadást. 

A Kozma Orsi Quartet már hét éve jeles képviselője a jazz zenének hazánkban. Saját számaikkal és feldolgozásaikkal egyaránt nemzetközi elismerést vívtak ki maguknak, több rangos díjat elnyerve. Orsi már több, mint 15 éve fontos tagja a magyar zenei életnek, ami nem is csoda, hiszen különlegesen tiszta hangja egyszerűen balzsam a léleknek. Hárs Viktor bőgőn és gitáron játszik, illetve alkalmanként ő a vokalista is. Pusztai Csaba lendületes dobjátéka már önmagában a tehetség bizonyítéka, de emellett minden üteme szívből szól. Cseke Gábor a zenekar zongoristája, ő játszik a billentyűs hangszereken és ő szerzi zenéjüket is. A koncert alatt az együttes minden megmozdulása komoly összhangról árulkodott.  

A szünetben lehetőségünk nyílt felmenni a Víztoronyba is. Ezelőtt még nem volt alkalmam a torony tetejéről megszemlélni a várost, de mára biztos vagyok benne: innen mindenkinek körbe kell egyszer néznie. Az üvegborítás lehetővé teszi, hogy háromszázhatvan fokban pillanthassunk a Margitszigetre; az erkélyekre kilépve pedig szemügyre vehető a fák fölött, magasodó Vár, a Mátyás-templom, a Halászbástya és a Parlament. Alattunk hosszan nyúlik el maga a Szabadtéri Színpad, a másik oldalon pedig jól látható, milyen színeket festenek a nap utolsó sugarai az égre.

Az este folyamán szinte csak ismert számok csendültek föl a Quartet megjelent lemezeiről és híres előadóktól is. Meghallgathattuk a kissé melankolikus, de igazán magával ragadó Holnap című számot, mely könnyen belopta magát a hallgatóság szívébe. Ugyanígy történt a Love Dance című dallal és egy balladával Soulprints című albumukról, illetve megtudtuk, hogy a Twins című dalt Orsi gyönyörű ikerlányai ihlették. Érdemes megjegyezni, hogy Getaway Pass című számukból alig egy hete készült el a klip, mely már megtekinthető az interneten. Hallhattuk még Sting If you love somebody című dalának feldolgozását, ahol Orsi kérésére a közönség lelkesen énekelte, hogy „Free free set them free”. Azonban 10 óra körül, mintegy végszóként az LGT-től talán kevéssé ismert, de gyönyörű Eső és én c. számmal búcsúzott a Quartet.   

Hazafelé még ringatózhattunk egyet a Dunán, amíg a sétahajó elvitt minket a Vígadó térig. A különleges koncert még bennem visszhangzott és biztos voltam benne, hogy a letisztult zenei világ és a produkció bármelyik nemzetközi színpadon megállná a helyét. Elhaladva hidak alatt és gyönyörű nevezetességek előtt, mint annyiszor máskor, ismét megérintett a város nyugalma. Írhatnám, hogy úgy éreztem magam, mintha nem is a fővárosban lennék, de ez nem igaz. Hiszen Budapest pont ilyen egy júliusi szombat estén: nyüzsgő, csodálatos és dallamos. Egyedülálló.

Farkas Zsuzsi