A bosszúszomjas denevér

Idén is színes repertoárral készült a Budapesti Nyári Fesztivál: a prózai-, a musical- és az operaelőadások, valamint a koncertek mellett egy operett is helyet kapott a programban. A Denevér c. Strauss-nagyoperett néha az operaházak repertoárján is szerepel, most a Városmajori Szabadtéri Színpadon kapott lehetőséget, hogy egy kellemesen bohém és szórakoztató előadással szolgáljon a fesztiválközönségnek. 

A Denevér a Városmajorba a Dáma Díva Művészeti Társasággal érkezett; a társulat egy igazán szórakoztató estet varázsolt az éjszakába. 

A történet sokak számára ismerős: Falke, az ügyvéd, úgy dönt, hogy megbosszulja barátja viselkedését, aki egykor jól elbánt vele. Az ominózus éjszakán denevérjelmezben berúgott, Eisenstein pedig ahelyett, hogy hazavitte volna cimboráját, kitette őt egy térre, sokak szeme elé, ahol ráadásul jól el isázott. Eisensteinnek éppen fogházbüntetését készül megkezdeni, amikor Falke elhívja egy bálba, meggyőzve őt arról, hogy ráér csak reggel jelentkezni a parancsnokságon.  Közben feleségénél felbukkan régi udvarlója, a tenor énekes, Alfréd, így a lebukás veszélye nélkül tölthetnek el együtt egy kis időt. Meglepi őket a börtönparancsnok, aki személyesen szándékozik a férjet bekísérni, de helyette a szeretőt viszi el, aki még a lebukást megelőzendő nem fedi fel kilétét. 

Falke bosszúja jól kitervelt, mert nemcsak Eisensteint hívja el Orlovszky báljába, hanem a feleségét, Rosalindát is, sőt a szobalányuk, Adél is meghívót kap. A mulatságban nemcsak jelmezt, hanem álnevet is viselnek a vendégek, így történhet meg, hogy Eisenstein egy idő után saját feleségének kezd udvarolni.

A Denevér tele van komikummal, félreértéssel, szórakozással és pompával, vagyis mindennel, amivel a publikum őszinte nevetésre bírható.

Csonka Zsuzsa nemcsak fenséges hangjával, de humorával is brillírozik Rosalinda szerepében. Szeretője, Domoszlai Sándor, mint Alfréd, operaénekesként villantja fel tehetségét. A darab egyik legviccesebb női karaktere kétségkívül a szobalány, Adél, akit Zábrádi Annamari kiválóan hoz. Egyházi Géza pedig ismét csodálatosan erős és tiszta hangjával varázsolja el a nézőket, és „bosszúszomja” is okoz pár kellemes pillanatot.

A grandiózus díszletben a pompás ruhák és Strauss fantasztikus dalai igazi felhőtlen kikapcsolódást jelentenek.

Szerző: Piros Csilla

[Fotók: Musical Galéria / Tigryss]

De jó is lenne szerelmes lenni

Ha nincs a Csárdáskirálynő, akkor minden bizonnyal a Marica grófnő lenne Kálmán Imre legismertebb, legnépszerűbb műve. Hiszen az „ezüstérmesben” is hiánytalanul megvan minden, ami egy operettet tökéletessé tesz: egymást oda-vissza szerelemmel szerető és folyton gyötrő férfi és nő, álnév alatt felbukkanó, helyzetkomikumba csomagolt bonyodalmat keltő figurák, humormorzsákkal telített librettó, és ezt a koktélt olyan nóták fűszerezik, mint a Szép város Kolozsvár, a Ringó vállú csengeri violám, vagy éppen a Hej, cigány. A közönség önfeledt szórakozásra van ítélve! 

A díszlet tökéletesen elénk varázsolja egy vidéki kastély hangulatos kis teraszát. Itt zajlik a megalázott Marica kálváriája, aki nyugalmát még egy álvőlegény kitalálásával is bebiztosította. Csakhogy ez a vőlegény hirtelen megjelenik – a tiszttartói gúnya alatt rejtőző elszegényedett báró bosszújának hála. Innentől pedig nincs megállj: mindenkinek szerelembe kell esnie valakivel, aki nem feltétlenül viszonozza az érzéseit. Eközben összecsap pénz és szerelem, testvéri szeretet és családi akarat, kuruc és labanc. Végül persze mindenki lelepleződik, és természetesen mindenki olyan bravúrosan tisztázza magát, hogy csakis happy endre futhat ki a történet – amúgy betyárosan.

Geszthy Veronika és Domoszlai Sándor gyönyörű, erős hanggal és szinte gyermeki derűvel hozzák a sértett büszkeségű nemeseket, akik túl makacsok a boldogságukkal szemben. A leghálásabb szerep viszont egyértelműen a komikusé – Kiss Zoltán rendezésében hárman is lubickolhatnak. Egyházi Géza kedvesen bumfordi Dragomirja szóviccet szóviccre halmoz, miközben kénytelen elfogadni a Marica fonta kosarat. Kovács Szilárd szilaj Zsupánként harsányan brillírozik, tüzes játéka folyamatos rohamot jelent a rekeszizmok ellen, és közben nagyon bájos kettőst alkotnak a fiatal Gróf Gréta Lizájával. És bár a rendező csak egy felvonást engedett meg magának, részeges, kotnyeles és határtalanul tapintatlan Kudelkája így is hab a torta tetején. Amiben többek mellett még olyan ínyencfalat hozzávalók teszik teljessé a képet, mint Kalmár Magda és Medgyesi Mária erőskezű, vagy éppen ábrándos nénikéje. Az érzelmes melódiák, vagy éppen a ritmusos, pezsgő nóták többségét pedig mindenki ismeri, nem véletlenül – ezért a közönség még szinte beavatottnak is érezheti magát, és egy-egy visszatapsolás után a széksorok közül is felcsendül egy-egy hang. Így hát nem csoda, hogy majd’ három óra remek kikapcsolódás után még az cseng a fülünkben, hogy „de jó is lenne, szerelmes lenni...”

Frányó Kriszta

(Fotó: Geberle Berci)